6. fejezet

- Nagyot csalódtam ma magában Lee kisasszony, nem kellene ilyen alakokkal barátkoznia. - oktatott a tanárnő, már vagy huszadjára a büntetésem alatt.
Azon gondolkoztam melyik volt rosszabb, hogy tovább bent kellett maradnom, vagy hogy a tanárnő képtelen volt leszállni rólam.
- Apropó, hol van a társa? - kérdezett.
Végignéztem a könyvtárban összetolt asztalok között, ahol az elzárásomat töltöttem pár más diákkal, de Soojungot sehol sem találtam.
- Fogalmam sincs. - vontam vállat, mint akit nem érdekel.
Csakhogy nagyon is érdekelt mi történt a barátnőmmel. Nem akartam megbántani, hiszen nagyon szerettem, és pont ezért akartam megóvni saját magamtól.
Egyszer csak végre kopogásra lettem figyelmes, és reméltem hogy Soojung bukkan fel. A tanárnő beengedett egy fiút, és egy leányzót. Könyvespolcok takarták el látóterem, így nem tudtam megállapítani kik ők. Miután kioktatta őket a boszorkány, végre beljebb kerülhettek, s jól szemügyre tudtam őket venni.
- Jimin? - lepődtem meg mikor megpillantottam a fiút.
- Szia nagylány. - mosolygott.
- Te mit keres... - akadt el a szavam amikor megláttam mellette Soojungot.
Egymás mellett álltak, miközben a padok között futkosott szemük, hogy hova ülhetnének le. Csak mellettem, és egy másik srác mellett volt már szabad hely, szóval nem volt nagy a választék. Pár másodpercre találkozott tekintetük, s megindult a roham. Soojung hátrébb lökte Jimint, majd az üres hely irányába kezdett el rohanni, ami persze nem a mellettem való volt, hiszen akkor épp gyűlölt. Viszont Jimin sem hagyta magát. Megragadta barátnőm derekát, így tette arrébb, majd ráugrott a padra és szét terítette testét.
- ENYÉM. - jelentette ki.
- Pff. - pöffentett fel barátnőm. - Ezért még számolunk Park Jimin. - fenyegette meg.
A fiú csak mosolygott, Soojung pedig felém vette irányát. Arcán látni lehetett hogy a mellettem való ülést kívánta a legkevésbé. Feszülten húzta ki a széket, majd leült mellém.
- Honnan ismeritek egymást Jiminnel? - kérdeztem.
- Én is kérdezhetném ugyanezt. - fonta karjait össze.
- Hát.. nem igazán ismerjük egymást.
- Akkor?
- Mindegy.. - húztam össze magamat látva, hogy barátnőm nem igazán szeretne velem társalogni.
Borzasztóan éreztem magam. Leginkább szégyelltem, amiért képtelen voltam megoldani ez a helyzetet, és ezzel folyamatosan kellemetlen szituácíókba kevertem magam.
- Taehyungot korrepetálod? - érdeklődött.
- Nem. - feleltem.
- Akkor kit? Kookiet?
- Honnan ismered te Jungkookot? - pislogtam.
- Haha, szóval őt. - nevetett. - Ezért vagy ennyire zavarodott? Tetszik neked? - hajolt közel hozzám.
- Dehogyis, alig ismerem.  - mentegetőztem.
- De jó pasi nem? - vetett rám egy perverz fejet barátnőm.
Ekkor elgondolkoztam. Tény, hogy Jungkook tényleg nagyon helyes volt, és olyan kisugárzással rendelkezett, amellyel még sosem találkoztam. De alig ismertem, és nem tudhattam milyen igazából.
Ugyanakkor Soojung közeledésén is meglepődtem, hiszen pár órával ezelőtt még a WC-ben kiabáltunk egymással. Eldöntöttem, bocsánatot kérek.
- Soojung.. - fordultam oda hozzá, s mélyen a szemeibe néztem. - Ne haragudj. - suttogtam, hogy a többiek ne halljanak minket a teremben.
- Nem haragszom. - szegezte le tekintetét. - Megértettem. Már nem vagyunk kisgyerekek hogy mindent elmondjuk egymásnak mint régen. Felnőttünk. - mondta ő is suttogva, mosollyal az arcán.
- Köszönöm. - mosolyogtam vissza, habár nem pontosan így értettem.
Ugyanúgy mindent elakartam mondani neki mint régen, de most nem tehettem, legalábbis addig ameddig biztosra nem tudtam hogy ki is volt a zaklatóm. A büntetésem viszonylag gyorsan eltelt, mert Soojunggal már egyáltalán nem unatkoztam. Habár arra hogy honnan ismeri Jiminéket nem kaptam választ, én már annak is örültem hogy újra jóban voltunk.
 - Na, akkor szent a béke közöttetek? - sétált mellettünk Jimin, miközben a lépcsőn lépkedtünk le.
- Olyasmi. - válaszolt Soojung.
- Akkor bevált a tanácsom. - mosolygott büszkén.
- Milyen tanács? - kérdeztem.
- Hááát, Soojung eléggé ki volt, és tőlem kért tanácsot. - ecsetelte a fiú.
- Ez nem igaz. - cáfolta meg barátnőm.
- De igaz. - javította ki Jimin.
- Nem.
- De.
- Nope.
- Yepp.
- Törpe. - csúfolta barátnőm.
- Te beszélsz? - tette rá kezét Soojung fejére.
 Jimin nem a legmagasabb fiúk közé tartozott, de nálunk jóval magasabb volt. Aranyos mosollyal rendelkezett, ahogy Soojung is. De miért nem mesélt nekem Jiminről eddig?
- Köszi, hogy elkísértetek. - integettem Soojungéknak mikor felszálltam a buszra.
- Vigyázz magadra! - kiáltott utánam legjobb barátnőm.

 Hazafelé sétáltam, miközben a reggel kapott üzenetemet olvastam el, újra és újra. Honnan a francból tudta hogy Soojung tudni akarja majd?
 Sóhajtottam egy nagyot, majd felnéztem az égre. Mit kéne tennem anya? Hogyan tudhatnám meg az igazságot?
Persze ahogy mindig, akkor sem érkezett válasz. Tudtam, hogy a halottakkal nem lehet beszélni, de még is csak reméltem, hogy egyszer kapok egy jelet, hogy velem van.
Kissé szomorúan megindultam újra, s ahogy közeledtem a házunkhoz, egy ismeretlen autót kezdtem el megpillantani. 
- Jungkook? - szólaltam fel mikor felismertem a sötétkék terepjárót.